Société Réaliste
Société Réaliste néven jegyzik a nemzetközi művészeti színtéren Gróf Ferenc (1972, Pécs) és Jean-Baptiste Naudy (1982, Párizs) művészpáros közös munkáját, akik 2004 óta dolgoznak együtt Párizsban.
Szerteágazó és interdiszciplináris művészi aktivitásuk működési terrénumának leírására olyan szokatlan terminusokat használnak, mint politikai design, kísérleti közgazdaságtan, territoriális ergonómia és társadalmi manipulációs technológiák. A hagyományos kiállítási és publikációs formák mellett, egyenrangú médiumként tekintenek a projektjeiket és ideáikat komplex módon bemutató nyilvános előadásokra, a konferencia részvételekre és a kritikai diskurzusokat generáló panelbeszélgetésekre.
Egy-egy kérdéskört szisztematikusan feltérképező, a statisztika, az infokommunikációs design, a tipográfia eszköztárát felhasználó projektjeikben a geopolitikai rendszerek működésének finomszerkezetét vizsgálják, a szociokulturális és gazdaságpolitikai logikák egymásra hatását és az egyént érintõ közvetlen konzekvenciáikat.
EU Green Card Lottery elnevezésű projektjük egy internet alapú, fiktív ügynökség, amely a nemzetközi migráció globális problematikájával szembesít az Európai Unió rendszerén belül. Transitioners című, 2006 óta folyamatosan fejlesztett munkájuk egy design-ügynökség politikai marketing-stratégiai szolgáltatásainak módjára elemzi a politikai átmenetek különböző megvalósulási formáinak vizualizálható tartalmait. Marka név alatt futó projektjeik a pénz és a gazdasági-hatalmi pozíciók speciális geopolitikai stratégiáinak történetét vizsgálja európai dimenziókban, míg a Ponzi’s elnevezésű modell-javaslatuk a piramisjátékok szervezeti felépítésének és működési elvének tanulságait kívánja átültetni a kortárs művészeti szcénák hatékony fejlesztésének érdekében.
Az elmúlt években a Société Réaliste-ot meghívták az Isztanbuli és a Lyoni Biennáléra, részt vettek a Documenta 12 előadássorozatában, folyamatos szereplői hazai és nemzetközi csoportos kiállításoknak és számos önálló projekttel mutatkoztak be jelentős európai múzeumokban és magángalériákban.
Société Réaliste: A jövő sokáig tart, digital print, 200 x 120 cm
Bencsik Barnabás
Nem erő, forrás
Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy 2004-ben Société Réaliste néven alakítottak művészcsoportot Párizs városában. Első kiállításuk öt éve nyílt Budapesten, munkáikkal szerte Európában lehet találkozni, legyen szó művészek által vezetett független, nonprofit helyekről, múzeumokról vagy nemzetközi biennálékról. Jelölőjük Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója.
– Kezdjük egy olyan kérdéssel, amit valószínűleg sokan feltettek már nektek: mit jelent a Société Réaliste név?
– A francia "réalisme socialiste" (szocialista realizmus) megfordításával, tükrözésével alkottuk meg ezt a szójátékot. Franciául a "société" társaságot, céget, illetve magát a társadalmat is jelenti. A Société Générale az egyik legnagyobb, legrégibb francia bank, míg a "société anonyme" részvénytársaságot jelent. További adalék lehet a névhez a Société Anonyme Inc., melyet Marcel Duchamp és Man Ray 1920-ban alapított Katherine Dreier-rel karöltve, de nyilván benne foglaltatik a híres szlogen is: Légy realista – követeld a lehetetlent!
– Meglepetésként ért titeket a jelölés? Hallottatok a tavalyi Aviva Díjról?
– Természetesen hallottunk róla, és ha távolról is, de követtük a díj körüli vitákat. Tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg kérdést vet fel egy ilyen nagy pénzösszegű díj egy komoly produkciós deficittel küszködő közegben. Mindazonáltal örömmel fogadtuk Bencsik Barnabás jelölését. Talán azért, mert érdekelnek minket az önellentmondások.
– Bencsik Barnabás értékelésében kiemelte, hogy munkáitokban gyakran foglalkoztok aktuális társadalmi és politikai problémákkal, valamint a kortárs képzőművészeti gyakorlatban szokatlan kérdésekkel.
- Nem neveznénk szokatlannak ezeket a kérdéseket. Való igaz, hogy folyamatosan keressük a problémákat, munkáinkkal igyekszünk konfliktust generálni, de az általunk felvetett kérdések nem korlátozódnak a szigorúan vett vizuális művészetek territóriumára: mindenkit érintenek. Fontos leszögezni, hogy a "politikai" művészetnek nevezett skatulya nem létezik. Minden nyilvános és privát emberi tett – így esetünkben műtárgyak készítése és bemutatása is – politikai állásfoglalás.
– Tapasztalataitok alapján miben különbözik a kortárs művészet megítélése Magyarországon és Franciaországban?
– Nehéz összehasonlítani ezt a két országot képzőművészeti szemszögből. Teljesen más az intézményrendszer felépítése, és nyilván mások az anyagi feltételek is. Franciaország egy nagyon bürokratikus és nemzetközi mércével mérve konzervatív szcénával rendelkezik, miközben 100-150 ezer képzőművészt tartanak nyilván, és a múzeumok előtt tömött sorokban várakoznak bebocsátásra a turisták. Alapvető különbségként megemlíthető talán, hogy Magyarországon a képzőművészet, a filozófiához hasonlóan, nem szerepel túl előkelő helyen sem az oktatásban, sem pedig a közbeszédben. Kisebbségi műfaj, ami egyre inkább kiszorul a kiépülés alatt álló "nemzeti kánonból", mint ahogy még a nők is ki lettek szorítva a kormányzati pozíciókból. Az összes többi kisebbségről nem is beszélve.
