Karvalits Ferenc

Hagyomány, család, az emlékek birtokbavétele…

Karvalits Ferenc közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke gyűjtői minőségében került a 2010-es Aviva Díj nominátorai közé. Jelöltje Esterházy Marcell fiatal képzőművész, akinek munkáiban elsősorban a személyességet emelte ki jelölője.

– Esetedben adja magát a kérdés, hogyan kerültél szoros kapcsolatba a művészettel és az Aviva Díjjal?

– Körülbelül 10 éve kezdtem el kortárs képeket gyűjteni: először csak nyomatokat, később erős szenvedéllyé vált ez a dolog, és már nem csak olaj, vászon, hanem alternatív médiák is érdekelni kezdtek, főleg videók és installációk. Így jutottam el Esterházy Marcellhez, akinek éppen a Műcsarnokban láttam egy videómunkáját, ami nagyon megragadott. Egy családi ebédről szólt a történet, amit azért emelek ki, mert Marcell munkáiban az tetszik igazán, hogy nagyon személyesek. Nála valójában a hagyomány, a család, az emlékek birtokbavétele a lényeg, erről szól az, amit csinál. Általában nagyon sokrétegű a történet, sok megfejtése, sok olvasata van, ettől nagyon izgalmas. Munkáinak jelentős része közép-európai szociotörténetekhez is kapcsolódik, személyesen nekem is nagyon izgalmas.

– Egyértelmű választás volt Marcell, vagy voltak más „jelöltek” is?

– Mivel én 10 évvel ezelőtt kezdtem el gyűjteni, és alapvetően a saját korosztályomban voltam csak tájékozott, a fiatalok közül kevesebbeket ismerek. Körbenéztem ugyan, volt több gondolat a fejemben, hogy kit jelöljek, de végül is azt gondoltam, hogy azok az értékek, az a gondolkodásmód, amit Marcell képvisel, olyan, amit szívesen felmutatok a szélesebb közönségnek is. Mivel ő külföldön él, sajnos kevesebbet látható itthon, ezért az is szempont volt, hogy nálunk is jobban megismerjék. Mi egyébként személyesen is ismerjük egymást, alapvetően törekszem ugyanis arra, hogy azokat a művészeket, akiktől képeket vagy műtárgyakat gyűjtök, valamilyen szinten személyesen is megismerjem. Ezért igazán jó kortárs műveket gyűjteni, mert általuk elérhetőek a művészek, megismerhető a világuk.

– Idén is vegyes a jelöltek a mezőnye: a végső döntés során mennyire és milyen szempontok alapján lehet összehasonlítani a különböző művészeti ágakból származó alkotásokat?

– Ez nyilvánvalóan nehéz munka lesz, de azt remélem, hogy mindenki, aki ezen a díjon résztvevőként meg tudja magát mutatni, az győztese/nyertese lesz ennek az eseménynek. Azt gondolom, hogy ez már ma is egy nagy presztízsű díj, és hosszú távon pedig mindenképpen az lesz, így azok, akik ebbe a körbe bekerülnek, jelentős impulzust, nyilvánosságot kapnak mindannyian. Már maga az egy különleges lehetőség, hogy egy ilyen különleges térben mutathatják meg magukat, mint a Műcsarnok. Hogy közülük ki kapja majd meg a Díjat, nem tudjuk, de a döntés biztosan nagyon szubjektív lesz.