Hornyik Sándor

Illeszkedés egy tágabb európai diskurzusba

Művészettörténész, a kortárs képzőművészet szakértője Hornyik Sándor, aki művészetelméleti kérdésekkel is foglalkozik. Választottja Németh Hajnal.

– Miért éppen Hajnalra esett a választásod?

– Számomra az volt az izgalmas Hajni művészetében, hogy nem csak az aktuális társadalmi, ideológiai kérdésekre reflektál a művészetével, hanem magára a képzőművészetre is, mint médiumra. Ráadásul több médiumban is aktív: fényképez, készít nagyobb lélegzetű, kvázi helyspecifikus installációkat, illetve reflektál a kortárs popzenei kultúrára is.  

– Amikor megkaptad a felkérést, azonnal tudtad, hogy Hajni lesz a jelölt, vagy szűkítetted a lehetőségek körét?

– Végiggondoltam, hogy mit láttam az elmúlt egy évben, végiggondoltam, kik jöhetnek szóba jelöltként, vagyis 40 év alatti művészek, míg végül 4-5 művész maradt. Majd megnéztem az ő elmúlt 3-4 éves munkásságukat, és megpróbáltam olyan művészt választani, akit nem csak az itthoni szcénán belül érzek fontosnak, hanem a műveivel illeszkedni tud egy tágabb európai diskurzusba is.

– Mennyire ismertek a kortárs magyar művészek a nemzetközi szcénában?

– Úgy gondolom sajnos még mindig nem igazán, és pláne nem ismertek a pályakezdő művészek. Szerintem ez a magyar Turner-díj, azaz az Aviva Díj ahhoz is hozzájárulhat, hogy a Nyugat felé is olyan szinten kommunikálhatóak legyenek a művészek, ami – túl a régió báján – valamiféle érvényes kortárs művészeti praxist exportál.