Ajánlás - Batykó Róbert

Batykó Róbert festményeinek témái a „serendipity” fogalma szerint alakulnak, amikor is egy szerencsés véletlen folytán, valami másnak a keresése közben rábukkan azokra a tárgyakra, jelenségekre, melyek képeihez kiindulópontként szolgálnak. A környezetükből kiragadott tárgyakról fotót készít s ezek a digitálisan továbbredukált, majd kiprintelt fotók jelentik azt a fázist, melyben a festő eltávolodik a kiválasztott tárgy megszokott funkcióitól s a hozzá tapadó ismereteinktől. A tárgy maga a képpé válás folyamatába helyeződik már ekkor, a festő figyelmét a tiszta láthatóságok kötik le: a tónusok a fényfoltok az árnyékok. A valóságból indul ki, ami mára nem csupán az érzékelhetőt, a tapinthatót jelenti, hanem sok esetben a fotót, valamint az interneten keringő digitális képek végtelen számát. Munkája során egy másik fontos elméleti kérdésre is keresi a választ, hogy vajon mi a festészet szerepe és „létjogosultsága” a művészet egyre polarizálódó világában? Nem véletlen tehát, hogy művein egyre fontosabbá válik a különféle felületek érzékeltetése, a festékanyagok sajátossága, vagyis annak hangsúlyozása, hogy ez más technikával nem készülhetne el. Gépek vagy épp hétköznapi használati tárgyak. De valójában ezeket látjuk? A felismerés folyamatába hiba csúszott: hiátus keletkezik az észlelés rétegei és szintjei között, a kép egyszerre érzéki és távolságtartó, személyes és személytelen. A vásznon rend és egyensúly uralkodik, úgy viszonyítja egymáshoz az arányokat, hogy a tiszta festészet alapvetően meghatározó esztétikai dimenziója mögött a tárgyak szimbolikájának kevésbé poétikus valósága is érzékelhetővé váljon. A különféle építőipari gépek funkcionális köznapiságukkal és a munkától nyert értelmükkel sajátos karakterű „portrésorozattá” állnak össze, melyek képi világa a „látható” és a „láthatatlan” rétegek közötti geometriai, festői, plasztikai és egzisztenciális különbségekből tevődik össze. Művein fontos szerephez jut egyfajta zeneiségre törekvő kifejezésmód is, amelyben a zenei rétegek párhuzamát nem csupán a színek, illetve azok erőssége és aránya jelenti, hanem a vonalak, a festékrétegek eltérő vastagsága, megoszlása, s ezeknek az egymáshoz képest értelmezett helyzete.

Szűcs Attila